Hold, hold, hold
Záródik égbolt
Csukódik végleg rám, mi volt
Doboljon vérem, istenem, hiába
alszanak fák, partok, folyók
Ki hallja, érzi, vagy ki látja
S te? Látod-e, hogy
Süllyed iszap-éj szobám

Hold, hold, hold
Záródik égbolt
Vág az éle, hold, hold
Virág lehetnék
Bodza-lombba zárva
Hold, az éj bodzavirága
Hullik csillag-szélű szirma
Olvad szememre
Hínár-fonta ágyra

Hagytam, ágyazzon mocsárba
Merüljek, fájjon, lobog lidérc, hiába
Rügyekre porhó, forró vasra víz
Mézet izzadó bíbor-íz
Hagytam, hadd vezesse ujjam
A parton lápi fű fakad, és láng lobog

Zsombékos suttogások, árnyék
Bőröm éber, sásban réti csík nyilall
Bibére porzó, forró vasra víz
Mézet izzadó bíbor-íz
Parton, szélben mintha állnék
Bennem alvó hold ragyog, és fű fakad

Parton, szélben mintha állnék
A forróság is mintha rám omolna
A bőröm éber celofán-vidék
Sistereg fejem fölött az ég
Parton, szélben mintha állnék
Bennem alvó hold ragyog, és fű fakad
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.